Magyar szerkezettár
🪄

tesz valamire cxn fogad, tippel.
tesz valamire cxn semmibe veszi, megveti. teszek !
____________________
lapra
lap-ra/-re


-ra/-re hat-rag
1. a testére, külsejére, felületére, területére, ill. a tetejére. a fiára [inget ad]; a piacra [megy]; [leül] a padra; feljut a (hegy)csúcsra.
2. némely helyre be, ill. némely intézménybe. az erdőre, a menzára [ment]; [jár] az egyetemre. | <helynévhez.> vácra, pécsre. | valami színhelyére. [megy] a fogadásra. | <kül. színpadi címe mellett:> a előadására. [jegyet vett] a bánk bánra.
3. vmely irányba. délre [néz].
4. vmely távolságot elérve. öt méterre [dobta].
5. vmely helyen. északra [szebb a vidék]. | (valamitől) a jelzett távolságban. két araszra [ettől].
6. valamennyi idő tartamára, valamennyi ideig. egy hétre [jött]; mára [elég].
7. vmely időbeli végpontban. holnapra [kész]. | valamennyi idő alatt elérhető távolságban. egy órányira [van innen]. | ( -szor/-szer/-ször ragos sorszn-vel) vhányadik ízben, alkalommal (végül is ). elsőre v. ötödszörre (sem) [sikerült].
8. ritk valamilyen módon. ütemre [lép]; marokra [fogja].
9. valaminek a hatására. hőre [meglágyul].
10. valamilyen céllal. [az építkezés] megtekintésére.
11. valamilyen célra, valami gyanánt. [hús van] ebédre. | valamilyen alkalomból, valamilyen körülményekre számítva. [ruhát varrat] az esküvőre; ez a kabát esőre lesz.
12. valamilyen tekintetben. arcra [szép]; termetre [nézve nagy].
13. eredményként valamilyen állapotba jutva, juttatva. darabokra [törik]; élesre [fen].
14. valakit ellátva. [mos, főz] a bátyjára.
15. <vonzatként.> [gondol] a múltra; [büszke] a fiára.
____________________
egy1 [eggy]
I. mn-i tőszn
1. annyi, amennyit a természetes számsor első egész száma jelöl (1). egy fia van;nem egy | egyetlen.egy emberként mint egy ember | <kif-ekben.> egy cseppig szálig szemig
2. osztatlan, egész. egy darabban;egy csomóban rakáson | egyszeri. | egységes, egyetlen. egy közösséggé forrtak össze. | csupa, merő. egy vér lettem.
3. ugyanaz, azonos. egy véleményen van valakivel;egyek vagyunk
4. <időpont megjelölésére, sorszn-i jelentésben.> egy óra
5. <pongyola haszn:> első. az egy kerületben; az egy b-be jár.
II. fn-i tőszn
1. egy egységből álló mennyiség, szám. | < (ütemes) mozgás vezénylésében vezényszóként.> egy, kettő, egy, kettő!
2. gyak. biz egy dolog, egy egység, kül. pénzegység. erre az egyre emlékszem; egy húszért vette.egyet mondok, kettő lesz belőle | egy óra mint időpont. pontosan egykor. | az egyes számmal jelölt épület, helyiség. földszint egy. | <pongyola haszn, hónap neve után:> elseje. május egy.
3. egy személy.nem egy volt ott nem egy, aki ... | ugyanaz a személy, dolog. egyet szeretünk.
4. isk biz az egyes számjegy. fölírom az egyet.
5. (hsz-szerűen) ▸ egyetalszik rá egyet | ▸ eggyé eggyé olvad. | ▸ egytől egyig
III. htl névm kissé rég egyik (a kettő közül). | ▸ egy és más | ▸ egyőnk együnk, egyőtök, egyőjük
[?↔így ]
egy2 [eggy v. egy] (hangsúlytalan)
I. htl névelő
1. <meghatározatlan, még nem említett v. ismeretlen személyt, dolgot jelentő köznév, ill. ezzel alakult szószerkezet előtt.> vett egy táskát; egy rokonom képe; egy újabb rendelet szerint. | <időhat előtt, a meghatározatlanság kif-ére.> egy este;egy időbenegy alkalommal | <htl mennyiséget jelentő szó(szerkezet) előtt; kitétele nélkül a szó(szerkezet) helytelen.> egy kevés víz;egy kis ideig | <némely htl nagyságra, fokra utaló belső tárgy, ill. hsz előtt.> egy nagyot sóhajt;egy kicsit kevéssé egy kissé
2. <fajfogalmat jelölő köznév, ill. ezzel alakult szószerkezet előtt.> egy kisgyermektől ezt ne kívánd! | <valakihez, valamihez mint típushoz, fajtához való hasonlítás esetén.> olyan, mint egy virágoskert. | <hasonlítást nem tartalmazó, nem metaforikus névszói állítm előtt.> jános egy okos ember (helyesen: jános okos ember).
3. <érzelmileg színezett m kiemelő szavaként, a jelző és a jelzett szó között.> ravasz egy fickó!
4. <típusra, ill. a megnevezett személyi tulajdonságaira utaló tulajdonnév előtt.> egy szabó jánostól ezt elvárjuk!
II. hsz ritk nép körülbelül. lehet egy tíz méter.
[←egy1 ]
____________________
fel föl
I. hsz
1. felül v. magas(abb)an levő helyre. fel az emeletre; fel a polcra. | valaminek a teteje irányába(n). hegynek fel. | ▸ fel és alá fel és le fel s alá járkál.
2. a vízfolyással ellenkező irányban. fel a tiszán.
3. északi irányba(n). pesttől fel vácig.
4. vidékhez képest vmely nagyobb városba, kül. a fővárosba. fel pestre.
5. zene a magasabb hangok felé. fel a c-ig.
6. értékrendben, rangsorban vmely magasabb fokon levőhöz, ill. levőig. fel a minisztériumig.
7. nép fenn. | ▸ fel van valamivel | ▸ mire fel? | ▸ arra erre fel
8. (msz-szerűen) <tevékenységre buzdító felszólításként.> munkára fel! | ▸ fel valamivel!fel a fejjel!fel a kezekkel!
II. ik
1. magasabban levő helyre, annak irányába. felszáll, feltekint, felküld. | északi irányba(n). felutazik [borsodba]. | vmely központi v. rangban magasabb helyre. felterjeszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felsegít.
2. úgy, hogy valakinek, valaminek alsó része felülre kerül(jön) v. függőleges helyzetéből vízszintesbe fordul(jon), borul(jon). feldől, felrúg.
3. rögzítve valamin v. valamire. felvarr, feljegyez.
4. kiemelkedést, domborulatot, térbeli növekedést előidézve. feldagad, felhizlal. | egy halomba, csoportba gyűlve, gyűjtve. felgyülemlik, felhalmoz.
5. mennyiségi növekedést, fokozódást elérve v. előidézve. felgyorsul, felfűt.
6. úgy, hogy valaki, valami érzékelhetővé, láthatóvá, ill. ismertté, tudottá válik. felbukkan, felfedez.
7. éber állapotba, öntudatra jutva, ill. ezt előidézve. felriaszt. | <jelentéstömörítő igékben.> felcsenget.
8. indulatos lelkiállapotba jutva, ill. ezt előidézve. felháborodik, felbőszít.
9. rést, nyílást előidézve. felhasad; felkarcol. | valaminek merevebb, tömörebb eredeti állapotát megbontva, meglazítva. felenged [a fagy]; fellazít.
10. valakit, valamit (teljesen, bőségesen) fölszerelve, ellátva valamivel. felruház, felhatalmaz.
11. <egyetlen mozzanatból álló cselekvés, történés megnevezésében, ill. vmely cselekvés, történés kezdő mozzanatának kif-ére.> felsír, felvillan.
12. <cselekvés, folyamat beteljesülésének, befejeződésének kif-ére.> felvirrad, felsorol. | <annak kif-ére, hogy vmely cselekvés, folyamat befejeződésekor valami elfogy, eltűnik, ill. hogy a cselekvés valaminek (rendsz. szennyeződésnek) az eltüntetésére irányul.> felszárad, felmos.
13. <egyéb jelentésmódosító szerepekben.> felköszönt, felügyel, felolvas.
14. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> fel-feldob.
[←felé ‘fölé’←föl1 ]
PÉLDÁK #1
  1. asztal (szótár)
  2. asztalos (szótár)
  3. asztalokra (toldalékolt, 3 konstrukció)
  4. faasztal (összetett, 2 konstrukció)
  5. asztalfiókba (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
  6. fehér asztal (szótár, többszavas, folytonos)
  7. sárga asztal (azonos forma, 2 konstrukció)
  8. fehér asztal mellett (3 elem, összevonás, 2 konstrukció)
PÉLDÁK #2
  1. avokádó (van/van, azonos, nagy)
  2. fűbe harap (nincs/van, konstrukció)
  3. fűbe (nincs/van, 2 konstrukció, -ba/-be)
  4. (van/van, konstrukciók kiemelve önálló szócikké)
  5. aki fűbe harap (nincs/van, szöveg részeként)
  6. nem harapott fűbe (nincs/van, ragozva, más szórenddel)
  7. füvet harap (nincs/van, 3 konstrukció)
PÉLDÁK #3
  1. a tanár részt vesz az akcióban (igés konstrukció)
  2. a tanár kenyeret vesz az üzletben (azonos forma)
  1. alapító tagokos gyerek
  1. az alapító tag részt vesz az akcióban (két többszavas konstrukció)
  2. az okos gyerek részt vesz az akcióban (egy többszavas konstrukció)
  1. a tanár részt vett az akcióban (múlt idő)
  2. a tanár vesz részt az akcióban (szórend)
  3. a tanár vesz az akcióban részt (szórend)
  4. a tanár részt vesz a munkában (más elem)
  5. a tanár kollégáival részt vesz az akcióban (plusz bővítmény)
PÉLDÁK #4
Kapcsolat • szerkezettar@nytud.hu • HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet • © 2024